De tényleg. Mármint tényleg nagy. Nagyon.
A pekingi északi vasútállomásról indult a vonat, de arrafelé is van munkanap, meg iskolanap, meg mindenféle nap - amiket persze nem így hívnak, de nem tudják azok, hogy mit, hogyan kell hívni – úgyhogy a lehetőségekből a 10:57-es indulást céloztuk meg,…
Volt egy kis kommunikációs problémánk a pekingi kiruccanásunkkal kapcsolatban, úgyhogy a dolog nem indult zökkenőmentesen. Történt ugyanis, hogy nem voltam hajlandó azzal foglalkozni, hogy pontos napirendbe foglaljam, hogy mikor, mit fogunk csinálni, mert aki utazott már kisgyerekkel úgyis tudja,…
Attól tartok, hogy ez kicsit rövidebb lesz, mint amennyi lehetne, de, ha nem írom fel, hogy mi történt, nagyon hamar elfelejtem a dolgokat, ez meg már jó pár napja történt. Azért megpróbálom megerőltetni magam.
Gondoltam, ha már itt vagyunk, akkor azért egy Buddhista szentélybe már csak el kellene…
Délig aludtunk. De úgy mindenki Verán kívül, ő meg hagyott minket aludni, hogy egy kicsit helyrerakjuk magunkat. Pedig éjfélkor már ágyban voltunk, szóval testvérek között is aludtam vagy 12 órát. Ilyet talán utoljára 16 éves koromban csináltam, az meg nem mostanában volt. Talán igaz sem volt. Nem…
Igazából csaltam, mert nem az első, hanem az első három, csak a repülés azt hiszem, hogy nem annyira számít.
De akkor kezdjük az elejéről. Van ugye Vera barátosném, akinek a blogját, ha frissíti ki szoktam rakni a facebookra is, mert miért ne. Amikor 2014 májusában kiköltözött Kínába, megbeszéltük…